Forrás: Fortepan 261471 Az Anno Budapest 2026. március 29-i adásának témája a protekció volt.Azt mondják, nem az számít, mit tudsz, hanem kit ismersz. Ez a bölcsesség valószínűleg olyan régi, mint maga az emberiség – sőt, gyanítható, hogy a mamutcsorda legjobb húsdarabjait sem a legügyesebb vadász kapta, hanem a főnök sógora.A protekció – finomabban szólva: a kapcsolati háló aktiválása – az emberi civilizáció egyik legstabilabb intézménye, működési elve meglepően egyszerű. Amikor egy állásra, megbízásra vagy éppen kórházi időpontra pályázunk, két út áll előttünk: az egyik a hosszú, kövezett, szabályos eljárás, a másik egy telefon a megfelelő emberhez. Az előbbi jellemzően hetekig, hónapokig tart, az utóbbi annyi ideig, amíg a tárcsahang megszólal. Demokratikus vonása az egésznek, hogy elvben mindenki élhet vele – csak éppen nem mindenkinek vannak hozzá a megfelelő kapcsolatai. Az eredmény általában az, hogy egy középszerű jelölt kerül egy fontos pozícióba, miközben egy tehetséges ember ül otthon és frissíti az önéletrajzát.Magyarországon a protekciónak különösen gazdag hagyományai vannak. Nálunk finomabb esetben „összeköttetésnek”, durvább esetben „haverrendszernek” hívják, ünnepi alkalmakkor pedig egyszerűen „így megy ez”-nek. A jelenség annyira mélyen gyökerezik a kultúrában, hogy sokan őszintén meg vannak győződve: ha valakinek nincs protekciója, az maga tehet róla – nyilván nem mozgott eleget, nem járt el a megfelelő helyekre, nem ivott sört a megfelelő emberekkel. Legszebb formájában ott virágzik, ahol a leghangosabban tiltják: az a hivatal, amelynek bejáratán „Protekciónak helye nincs!” tábla díszeleg, általában azért helyezte ki, mert pontosan tudja, miről beszél.Persze a protekció nem mindig nyílt és szemérmetlen. Ölthet „meleg ajánlás” köntösét, megjelenhet „informális egyeztetés” formájában, vagy elrejtőzhet a „tudod, szóltam érted egy jó szót” ártatlan mondatában. A lényeg mindig ugyanaz: valaki valakinek szól, és ez a szó hatásosabbnak bizonyul, mint a gondosan összeállított önéletrajz. A legszebb az egészben, hogy a rendszer önmagát igazolja: aki összeköttetéssel kerül be egy pozícióba, az onnantól mások protekcióját intézheti – így válik a rendszer szemében visszamenőleg is kompetens személlyé. A kör bezárul, mindenki elégedett, leszámítva azokat, akik a körön kívül maradtak.