ÖKÉ! ÖKOLÓGIA ÉRTHETŐEN - A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont podcastja

A több ezer éves temetkezési dombok, a kunhalmok (kurgánok) - akárcsak a gémeskutak, pásztorszállások vagy tanyák – az alföldi táj jellegzetes elemei, nélkülük elképzelhetetlen lenne például egy hortobágyi tájkép. Első pillantásra csak kisebb domboknak tűnnek, valójában azonban több ezer éves, ember alkotta temetkezési helyek, amelyek közül sok egyidős az egyiptomi piramisokkal. A kunhalmok nemcsak régészeti szempontból különlegesek, napjainkban is fontos kulturális értéket képviselnek a helyi közösségek számára. Ezt jól mutatja, hogy az évszázadok során templomok, keresztek, emlékhelyek épültek rájuk, és számos történelmi esemény helyszínei voltak. A gyeppel borított halmok kis méretük ellenére gyakran egy teljes ökoszisztémát őriznek. Olyan növényfajok élnek rajtuk, amelyek több ezer évvel ezelőtt még gyakoriak voltak az Alföldön, mára azonban sokuk megritkult vagy védetté vált. A halmok természetvédelmi jelentősége különösen azokban a tájakban nagy, ahol az egykori végtelen füves puszták helyét mára szántóföldek vették át. Ilyen helyeken az eredeti élővilág utolsó menedékei gyakran éppen a kunhalmok. A podcastban többek között arról beszélgetünk, hogy kik és miért építették ezeket a halmokat, minek köszönhető rendkívüli fajgazdagságuk, hogyan lehetséges, hogy néhány méteres sétával két biom – a sztyepp és az erdőssztyepp – növényzetével is találkozhatunk a halmokon, miben hasonlítanak a mezőgazdasági tájban álló halmok az óceáni szigetekhez, mi a kapcsolat Darwin kormoránjai és a sztyeppi növények magterjedése között, valamint mit tehetünk azért, hogy ezeket a különleges építményeket és az általuk őrzött élővilágot a jövő generációi számára is megőrizzük. A podcast résztvevői: Deák Balázs, az MTA doktora, tudományos tanácsadó - HUN-REN Ökológiai és Botanikai Intézet, Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport Takács Ádám - szerkesztő, riporter

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont podcastjának új epizódja azt mutatja be, hogyan egyeztethető össze a gyepek kaszálása az ízeltlábú-közösségek sokféleségének megőrzésével. A kutatók ennek érdekében a kaszáláskor érintetlenül hagyott, jellemzően 5–6 méter széles búvó- vagy hagyássávok természetvédelmi szerepét vizsgálják. A magasabb növényzet táplálkozó- és menedékhelyet kínál az állatoknak, segíti a növények szaporodását, valamint hűvösebb és nedvesebb mikroklímát őriz meg. Ez azért lényeges, mert a kaszálást követő rendsodrás és bálázás rövid időn belül többször is megzavarja a gyep élővilágát, elpusztítja jelentős részüket. A búvósávok túlélőzónaként működhetnek, ahonnan az ízeltlábúak később újra benépesíthetik a lekaszált területeket. A növényzeten élő és növényekkel táplálkozó ízeltlábúak mennyisége ezekben a sávokban akár többszöröse is lehet a kaszált részeken mérhetőnek. A kutatók fűhálózással vizsgálják a növényzeten élő, talajcsapdákkal pedig a talajszinten mozgó állatokat. A terepi megfigyelések már látványos különbségeket mutatnak, megbízható tudományos következtetések azonban csak a minták laboratóriumi feldolgozása és a fajok meghatározása után vonhatók le. Az eredmények konkrét segítséget adhatnak a természetvédelmi szempontokat érvényesítő gyepkezelési módszerek kialakításához. A szemlélet a kertekben is alkalmazható: már kisebb, nyíratlan növényfoltok meghagyása is sokat jelenthet a helyi élővilág számára. A kutatás arra is rávilágít, hogy egy egyszerűnek tűnő beavatkozás nemcsak egész életközösségek fennmaradását segítheti, hanem akár korábban ismeretlen fajok felfedezéséhez is vezethet. A podcast résztvevői: dr. Gallé Róbert – a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Táj- és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa Takács Ádám – szerkesztő, riporter

Az ÖKé! podcast új epizódja a közösségi tudományról, vagyis a citizen science-ről szól. A közösségi tudomány lényege, hogy nemcsak kutatók, hanem önkéntesek, természetjárók, kerttulajdonosok, horgászok vagy akár alkalmi érdeklődők is hozzájárulhatnak a tudományos munkához. A kutatók számára ez azért különösen értékes, mert olyan helyekről is érkezhetnek adatok, ahová szakmai kapacitás hiányában nehéz lenne eljutni. Ugyanakkor az ilyen adatok felhasználása körültekintést igényel, hiszen kezelni kell az adatgyűjtési torzításokat és biztosítani kell a megfigyelések validálását. A beszélgetés több olyan projektet is említ a HUN-REN Ökológiai Kutatóközponton belül, köztük a Szúnyogmonitor (szunyogmonitor,hu), a Kullancsfigyelő (kullancsfigyelo.hu), a Hódtérkép (hodterkep.hu), az Én kistavam (mypond.hu), a Vadvirágos kertem (vadviragoskertm.hu) és a Tudós Horgász (tudoshorgasz.hu) kezdeményezéseket amelyekhez bárki kapcsolódhat egy mobiltelefon segítségével. Kiemelt figyelmet kap az Élő Magyarország program, amely az ország adathiányos, de természetközeli területeinek élővilágát szeretné jobban feltérképezni. A programban az önkéntesek az iNaturalist alkalmazással tölthetnek fel fényképes vagy hangalapú megfigyeléseket. A podcastból kiderül, hogy akár néhány terepi felmérés is jelentősen javíthatja egy-egy kevéssé ismert terület fajainak ismertségét. Az epizód fő üzenete, hogy minden egyes megfigyelés számít: a közösségi tudomány egyszerre segíti a kutatást, közelebb hozza az embereket a természethez, és lehetőséget ad arra, hogy bárki tegyen valamit az élővilág jobb megismeréséért. A beszélgetésben Vásárhelyi Zsóka és Szabolcs Márton, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói mutatják be, hogyan kapcsolódhatnak be civilek az ökológiai adatgyűjtésekbe. A podcast résztvevői: Dr. Vásárhelyi Zsóka, tudományos munkatárs – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, HUN-REN Ökológiai és Botanikai Intézet, Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport Dr. Szabolcs Márton, tudományos munkatárs – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, HUN-REN Vízi Ökológiai Intézet, Konzervációökológiai Kutatócsoport Takács Ádám – szerkesztő, riporter

Amikor a vadlovak és a hangyák tanítanak vezetni, dönteni és együttműködni. Csoportos viselkedés során olyan új képességek jelennek, amire a csoport egyik egyede sem lenne képes. Hogyan lehet ennek a többletteljesítmény kialakulásának mechanizmusait feltárni élőlénycsoportok esetén, és hogyan hasznosíthatóak ezek az elvek mesterséges, például robotikai rendszerekben? Ennek tanulmányozásáról beszélgettünk Nagy Mátéval, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének és az ELTE Biológiai Fizika tanszékének kutatójával. A szerteágazó témák között szerepel a hortobágyi vadló háremek többszintű csoportszerkezete, és hogyan tárhatóak fel drónos légifelvételek elemzésével a konkrét pillanatnyi állapoton túl rejtett múlt vagy valószínűleg bekövetkező jövőbeli változások. Mit tanulhatnak a repülő robotok a madaraktól vagy a kereső földi robotok a patkányoktól? Hogyan mérheti a légköri áramlásokat nagy felbontással egy drónshowhoz használt dróncsapat? Milyen üzenete van számunkra annak, hogy hogyan kezeli egy több tíz kilométerről hazafelé repülő galambcsapat, ha a tipikusan jó döntéseket hozó vezetőjük éppen rossz döntést hoz? Miért hasznos, ha odafigyelve egy hatékonyan működő hangyacsapatra, nem csak mindig az éppen "legkifizetődőbbnek" tűnő megoldásra koncentrálunk, akár a kutatás, akár az élet más területén... A podcast résztvevői: Dr. Nagy Máté, tudományos főmunkatárs – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Evolúciótudományi Intézet; egyetemi docens – ELTE Biológiai Fizika Tanszék Takács Ádám - szerkesztő, riporter Kapcsolódó oldalak: https://ecolres.hun-ren.hu/valos-ideju-egyedfelismeres-a-termeszetvedelem-szolgalataban/

Amikor 2013-ban a kutatók felépítettek egy komplex terepkísérletet a Kiskunságban, a fülöpházi homokbuckákon, még csak a klímaváltozás „várható” hatásairól beszéltünk. A kutatás célja is az volt, hogy előre jelezze a változó csapadékviszonyok homoki gyepekre gyakorolt hatásait. A kísérlet érdekes eredményeket hozott: az évelő füvek, mint a pusztai árvalányhaj és a magyar csenkesz visszaszorulását, és az egynyári fajok előretörését mutatta a szárazságkezelt parcellákban. A 2022-ben, majd 2024-ben bekövetkező extrém száraz nyarak szomorú megerősítését adták a korábbi kísérletes eredményeknek, de immár táji és regionális szinten. A klímaváltozás megérkezett. Hogyan lehet kutatni a klímaváltozás ökológiai hatásait? Lehet néhány négyzetméteren vizsgálni egy globális problémát? Milyen hatással vannak az aszályos évek a Duna-Tisza köze homoki növényzetére? Kik a vesztesek és kik a nyertesek? Hogyan változik a fajgazdagság és a szénmegkötés? Hogyan rakódnak egymásra a klímaváltozás, a tájhasználatváltozás, a tüzek és a biológiai inváziók hatásai? És mit tehetünk, hogy csökkentsük az éghajlatváltozás negatív hatásait? Kröel-Dulay György és Ónodi Gábor a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói ezekre a kérdésekre keresik a választ, és erről mesélnek podcastunkban. A podcast résztvevői: Kröel-Dulay György PhD, tudományos főmunkatárs, a HUN-REN Ökológiai és Botanikai Intézet Kísérletes Vegetációökológiai Kutatócsoport vezetője Ónodi Gábor PhD, tudományos munkatárs, a HUN-REN Ökológiai és Botanikai Intézet Kísérletes Vegetációökológiai Kutatócsoport tagja Takács Ádám – szerkesztő, riporter